HATÁRTALANUL 2024

HATÁRTALANUL - FELVIDÉK

HÉTFŐ
Reggel korán indultunk Fülekre. Ott először egy iskolába tettünk látogatást. A suliban a diákokkal közös táncban vettünk részt, majd együtt fociztunk. Közben a túravezetőnk csatlakozott hozzánk.
Ezt követően a Füleki várat néztük meg. Számos érdekességet tudtunk meg a vár történelméről. Felmentünk a várrom legtetejére, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt.
Utunk a Szilicei-jégbarlanghoz vezetett, ahova egy rövid túra során jutottunk el. Amikor leértünk a barlang szintjére érezhetően hűvösebb volt a levegő. Sok tudnivalóval lettünk gazdagabbak. Megálltunk egy forrásnál is, utána indultunk a buszhoz, és menet közben cuki állatokat is láttunk.
Később Rozsnyó felé vettük az irányt. Bejártuk a főteret, ahol túravezetőnk megismertette velünk a főbb nevezetességeket.
A kiváló szádalmási szállásunkon (Granárium) finom vacsora fogadott. A napot közös játékkal zártuk, melynek keretében a 7. évfolyam osztályai jobban megismerhették egymást. A fárasztó, de izgalmakkal teli már nap után lefeküdtünk, hogy kipihenjük magunkat.
(Győrffy Réka Petra 7. c)

KEDD
A dél-zempléni régió központja Tőketerebes városa, ahol az egykori Andrássy család kastélyát tekintettük meg. Ebben a gyönyörű kastélyban vezetett körbe minket egy magyarul nagyon jól beszélő szlovák hölgy. A kastély kertjében található egy gyönyörű mauzóleum, melyben maga gróf Andrássy Gyula nyugszik. Piros-fehér-zöld színű szalaggal róttuk le kegyeletünket.
A természeti szépségek sem maradtak ki a programból, mert a Sóvári-hegységben barangoltunk a nap következő szakaszában.
Kassára is ellátogattunk a délután folyamán, amely egy nyüzsgő és egyben szép város. Megnéztük a Szent Erzsébet-főszékesegyházat (dómot), ahová II. Rákóci Ferenc és több híres magyar történelmi személy van eltemetve. A kriptában magyar szalaggal díszítettük a sírhantot, majd tiszteletünk jeléül elszavaltuk közösen a Himnusz mind a nyolc versszakát. A templomhoz tartozott egy legenda is, miszerint egyik szobrászának felesége sokat ivott. Egyszer a férj megelégelte ezt, és bosszúból a templom általa készített egyik vízköpője részeges feleségét ábrázolja.
A szállásra visszaérve szabadprogram következett, amit mi együtt töltöttünk el a csoport tagjaival.
(Horváth Márton 7.a)

SZERDA
Szerdán közel 15 kilométeres túra várt ránk az UNESCO Világörökség részét képző vadregényes szurdokvölgyben. A hasadék legérdekesebb képződménye a 105 méter magas különálló sziklacsúcs, a Cukorsüveg. A Cukorsüveg után felkapaszkodtunk a Tornai várhoz, ahonnan megcsodáltuk a gyönyörű kilátást. A túrát több mint 5 óra alatt tettük meg.
Ezután meglátogattunk a Beretkei család tájházát, ahol a csapat háromfelé oszlott. A mi osztályunk a ház kertjében lévő fedett részhez ment először, ahol a méhészettel kapcsolatos eszközökkel, régi tárgyakkal és az emberek munkáját segítő dolgokkal ismerkedtünk meg. A második helyszín egy régi háznak berendezett szoba volt. Itt a régebben élő emberek életéről, szokásairól tanulhattunk. A harmadik állomáson a tulajdonos köszöntött minket, aki elmesélte a ház és a családja történetét. Ebben a szobában a falak tele voltak személyes emlékekkel, képekkel.
A tájház után a bátrabbak benézhettek egy második világháborús bunkerbe, majd elindultunk megnézni egy barlangot. Egy kis séta után kimerülten tértünk vissza az autóbuszhoz.
A szálláson, a vacsorát követően, csapatépítő esti programon vehettünk részt. Ezen a napon választhattunk az íjászat és a fonás között. A társaságból mindenki fáradtan, de sok élménnyel és ismerettel gazdagabban térhetett nyugovóra.
(Kardos Amira 7. b)

CSÜTÖRTÖK
A reggeli után rögtön kis buszozással megérkeztünk az UNESCO Világörökség részét képező késmárki fatemplomhoz. Idegenvezetőnktől, Istvántól egy csodálatos előadást hallottunk az evangélikus templom történetéről. Thököly Imre szarkofágjánál közösen helyeztünk el a nemzetiszínű szalagot.
Lőcsére délre érkeztünk. Hallottunk egy két legendát, például a lőcsei fehér asszonyról, vagy az itt szolgáló „remek” hóhérról. Bementünk a korábbi városháza épületébe, amely most a Szepesség Múzeuma. Megtekintettük a múzeum érdekes tárlatait, és István közben rengeteget mesélt nekünk a városka történelméről.
Már haladnunk is tovább a Tamásfalvi-kilátóhoz, 15 perc sétával felértünk a majdnem 700 méter magas kilátóponthoz. Innen egy rövid túrát tettünk a Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkban egy folyót követve.
Még csak most következett a nap fénypontja: a néptánc. Egy hölgy és egy úr próbálta nekünk átadni a helyi néptánc csínját-bínját, és természetesen mindenkinek fülig ért a szája tánc közben. Sajnos 45 percnél nem bírtunk tovább táncolni, mindenki lerogyott egy székre, vagy már rögtön rohant az ágyba; megjegyzem nekem sem okozott gondot az elalvás.
(Tóth Mátyás 7.c)

PÉNTEK
A pénteki nap volt az utolsó napunk a Felvidéken, ezért nem volt olyan sok programunk, mint a korábban. Reggel meleg és szép napos időre ébredtünk, megettük az utolsó reggelinket bepakoltunk a buszba, és elindultunk Selmecbánya felé.
Felsétáltunk a barokk kálváriához, ahol megnéztük a templomokat. A magyar templom felújítás alatt állt, ezért csak kívülről tekintettük meg. A kálváriához egy dombon kellett felsétálni, melynek lábánál láttunk néhány tehenet is. Az elmúlt napokhoz képest ez az út nem volt annyira megerőltető. Utána elmentünk a város központjába, ahol megkerestük a Szentháromság-szobrot, és Petőfi Sándor emléktábláját az Evangélikus Líceum falán. Sok híresség járt a Líceumba, köztük Petőfi Sándor is. Visszafele sétálva a buszhoz, megálltunk az Óvárnál, ahol elmondták, hogy belül található egy honvéd-szobor, és az egyik tornyában jelenleg egy óratörténeti kiállítás üzemel. Az Óvár aljában volt egy fal, amely bemutatta Selmecbánya történetét. Ezek után elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől, és elindultunk kis hazánk felé.
A nagyszerű, de sűrű heti programsorozattól kimerülten, a buszos utazás alatt a csapat fele elszunyókált.
(Králik Dóra 7. b)

ÖSSZEFOGLALÓ
Az előző héten a történelmi Magyarország felvidéki területein jártunk. Ez egy négy éjszakás ismeretterjesztő tanulmányi út volt, amelyen 43 diák, 5 tanár és egy idegenvezető vett részt.
Az indulás előtti este gyorsan becsomagoltam a szüleimmel.
Hétfőn korán reggel indultunk az iskola elől, a Csillagösvény kényelmes buszával. Szlovákiában az első utunk a Koháry István Alapiskolába vezetett. Az iskola névadója egy híres vitéz volt. Itt táncoltunk és fociztunk a helyi diákokkal. Ezt követően a Füleki várat néztük meg, amelyet annak idején Koháry István minden erejével védett. Utunk a Szilicei-jégbarlanghoz vezetett, majd Rozsnyóra, ahol lehetett kis emléktárgyakat vásárolni. A szuper szállás elfoglalása, majd a finom vacsora elfogyasztása után, közös évfolyamjátékokkal ismertük meg még jobban egymást.
A második napot Tőketerebesi Andrássy kastéllyal kezdtünk, ahol magyar nemzeti szalagot helyeztünk el a sírboltban. Ezt követően felmentünk a Szalánc várába. A nap folyamán Kassán is sétálgattunk, ami igen nagy és szép város. Felkerestük a Szent Erzsébet-székesegyházat, ahol II. Rákóczi Ferenc nyugszik. Az emlékszalag elhelyezése után elszavaltuk a Himnuszt. A hosszú, utazós napot a szálláson játékokkal zártuk.
A harmadik napon fárasztó túrát tettünk. A séta csodálatos utakon vezetett keresztül, de mindenki számára igazi teljesítménytúrának minősült. Utána meglátogattuk a Beretkei Tájházat, ami gyönyörű emléket állít a múltnak. II. világháborús bunker is szerepelt a programban. Levezetésképpen a Murányi-áttörés nevezetű tanösvényen sétáltunk. Este íjászkodtunk és kézműveskedtünk.
A negyedik nap volt a kedvenc napom. Késmárkon Thököly Imre szarkofágjánál emlékeztünk. Ezután elmentünk Lőcsére, és megnéztük Mikszáth Kálmán A fekete város című regényének egyik fő helyszínét, a gyönyörű Városházát, melyben jelenleg a Szepesi Múzeum helytörténeti gyűjtemény található meg. Aztán egy varázslatos túrát tettünk meg a Szlovák Paradicsomban. Este fergeteges néptáncélményben lehetett részünk.
Az utolsó nap ellátogattuk Selmecbányára. Idegenvezetőnk folyamatosan tesztelte memóriánkat a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban összeállított kvízkérdésekkel. Végül mindenki oklevélben részesült a dicsérő szavak mellett.
Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, és nagyon ízlettek a helyi készítésű ételek. A szállás is tökéletes választás volt, ahogyan az idegenvezető is óriási tudással rendelkezett. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ellátogasson Felvidékre, mert rengeteg olyan kincs található ott, amelyről nem is tudunk.
(Bölöni Áron 7. b)

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával

Határtalanul képgyűjtemény (Google Photos)